A szellemi tulajdonjogi joggyakorlatban első alkalommal számították be a modellképzéshez és tartalomgeneráláshoz felhasznált tokenek, valamint a kereskedelmi szoftverlicencek közvetlen költségeit egy szerzői jogi per kártérítési összegébe. A kínai Vuhan városának Jiang’an Kerületi Népbírósága jogerős döntést hozott egy generatív mesterséges intelligenciával előállított minisorozat jogtalan másolásának ügyében, amiről a The Decoder és a National Law Review részletes jogi elemzésben számolt be.
Egyórás minisorozat és azonnali videós jogsértés
A peres eljárás 2026 elején indult, miután a felperes produkciós vállalat generatív AI eszközök segítségével elkészített egy 47 epizódból álló, összesen mintegy egyórás játékidejű drámasorozatot „Cloud Above XX” címmel. A művet hivatalosan regisztrálták a kínai Nemzeti Rádió és Televízió Hivatalnál (NRTA), majd közzétették a Hongguo Short Drama alkalmazásban és a WeChat Video Channel felületén.
A bemutatót követő napon egy rivális forgalmazó cég a teljes sorozatot engedély nélkül lemásolta a saját WeChat-csatornájára. A művet átnevezték, és a lejátszás során megjelenő kereskedelmi reklámokkal monetizálták a forgalmat. A felperes a hálózati kommunikációs jog megsértése miatt azonnali jogvédelmet és kártérítést követelt. A bírósági vizsgálat középpontjában az a kérdés állt, hogy a túlnyomórészt gépi algoritmusokkal generált kép- és hanganyag élvezhet-e jogi védelmet szerzői műként.
Az emberi szellemi ráfordítás és az érdemi kontroll elve
A vuhani bíróság megerősítette: a szerzői jogi védelem alapfeltétele az emberi szellemi befektetés és az alkotó egyéni kifejezésmódjának érvényesülése. A bírói tanács részletesen feltárta a gyártási folyamat lépéseit, és megállapította, hogy a stáb minden fázisban önálló művészeti döntéseket hozott. Az előkészítés során megtervezték a forgatókönyvet, a közbenső fázisban storyboard promptokat írtak, karakter- és helyszínanyagokat válogattak, valamint kiszűrték a koncepcióba nem illő generált képrészleteket. Az utómunka során az alkotók manuális vágást, részletkorrekciót és hangsáv-szinkronizálást végeztek.
Az indoklás kimondta: a képi és hangi elemek nem egyetlen automatizált folyamat gépies produktumai. Az alkotók előreláthatóságot és érdemi ellenőrzést gyakoroltak a végkifejlet felett, az AI szoftverek pedig technikai eszközként szolgáltak a kreatív szándék kivitelezésére. A hosszú formátumú narratív struktúrák kialakításáról a koherens videógenerálási technológiákról szóló elemzésünkben írtunk részletesebben.
Tokenköltség és szoftverlicencek a kártérítésben
Mivel a felek nem mutattak be közvetlen bizonyítékot a tényleges elmaradt haszonról vagy a jogsértő gazdagodásáról, a bíróság törvényi kártérítést állapított meg. A számítás során a futásidő, a terjesztési kör és a jogsértés időtartama mellett a bíróság külön tételként vette figyelembe a generatív technológiák sajátos előállítási ráfordításait: a promptok futtatásakor felhasznált tokenek számítási költségét, valamint a professzionális AI eszközök licencdíjait.
A bíróság jogerősen 20 000 jüan (mintegy 2 900 dollár, hozzávetőleg 1 millió forint) megfizetésére kötelezte az alperest a vagyoni károk és az eljárási költségek fedezésére. A döntéshez fűzött iránymutatás szerint az AI-eszközökkel dolgozó tartalomkészítőknek kötelező megőrizniük a prompt-vázlatokat, a futtatási naplókat, az eredeti projektfájlokat és az első közzététel igazolását, mivel a jövőbeli jogvitákban kizárólag ezekkel a digitális bizonyítékokkal igazolható az emberi alkotómunka megléte.
