A Washington Post július 6-i cikke arra kereste a választ, miért épített az Anthropic olyan jelzéseket a Claude köré, amelyekkel a tömeges, összehangolt lekérdezéseket figyelheti. A cég saját februári közlése ennél jóval konkrétabb: DeepSeeket, Moonshotot és MiniMaxot vádol azzal, hogy hamis fiókokon és proxykon keresztül próbálták a Claude képességeit saját modellek tanítására felhasználni.
A desztilláció önmagában nem tiltott módszer
A név furcsán hangzik, a technika viszont régi ismerős a gépi tanulásban. Egy nagy, drága modell válaszait fel lehet használni arra, hogy egy kisebb modell megtanulja ugyanazokat a mintákat. Így a kisebb rendszer olcsóbban fut, kevesebb számítási kapacitást kér, mégis átvehet valamit a tanármodell viselkedéséből.
Ezt a saját modellcsaládjukon belül a nagy AI-cégek is használják. Az Anthropic is elismeri, hogy a desztilláció lehet szabályos és hasznos. A vita ott kezdődik, amikor egy versenytárs szolgáltatásának válaszait nagy tömegben, a hozzáférési szabályok megkerülésével gyűjtik össze, majd ebből építenek olcsóbb vagy új modellt.
Mit állít pontosan az Anthropic?
Az Anthropic szerint három, Kínához kötődő AI-labor összesen több mint 16 millió Claude-váltást generált körülbelül 24 ezer csalárd fiókon keresztül. A cég a DeepSeekhez több mint 150 ezer, a Moonshothöz több mint 3,4 millió, a MiniMaxhoz pedig több mint 13 millió váltást köt. Ez a vállalat saját attribúciója, nem független bírósági vagy hatósági megállapítás.
A közlés alapján a lekérdezések nem átlagos felhasználói kérdéseknek tűntek. Ugyanazokra a képességekre mentek rá, például kódolásra, eszközhasználatra, összetett következtetésre és hosszabb munkafolyamatokra. Az Anthropic azt írja, hogy az IP-címek, a fizetési minták, a kérésmetaadatok és a használt infrastruktúra összefüggései alapján nagy biztonsággal kötötte a kampányokat az említett laborokhoz.
Miért számít a sok külön fiók?
Egyetlen ember néhány száz beszélgetése még semmit sem mondana. Több ezer, egymással összehangolt fiók már más képet ad: el lehet osztani a forgalmat, ki lehet kerülni a sebességkorlátokat, és nehezebb észrevenni, hogy ugyanaz a szereplő gyűjti az adatot. Az Anthropic ezt „hydra clusternek” nevezi, vagyis olyan hálózatnak, ahol egy letiltott fiók helyére rögtön jön a következő.
A logika nem az, hogy valaki megkérdezi a Claude-tól, hogyan írjon egy függvényt. Hanem az, hogy automatizáltan és célzottan annyi jó minőségű választ állít elő vele, amennyi már tanítóadatként használható. Ha ez működik, egy kisebb labor a saját kutatási költségének töredékéért utánozhat olyan képességeket, amelyeket más cég rengeteg GPU-val és évekkel épített fel.
A bizonyítás ettől még nehéz
A modellválaszokból tanulás és az ötletek átvétele között nincs mindig éles, technikailag mérhető határ. A nyílt publikációk, benchmarkok és egymásra épülő kutatások miatt a modellek eleve hatnak egymásra. Az Anthropic ügye ezért nem arról szól, hogy bármelyik kínai modell hasonlít a Claude-ra, hanem a cég által leírt hozzáférési mintáról és annak léptékéről.
A három érintett labort az Anthropic közlése nevezi meg. A cikk megjelenésekor itt nem ismert olyan nyilvános, független vizsgálat, amely tételesen ellenőrizte volna a vállalat teljes bizonyítéki csomagját. Ezért érdemes a számokat és az attribúciót mindig a cég állításaként kezelni.
Ez már nem csak technikai vita
Az Anthropic a témát nem pusztán üzleti titokként kezeli. Azt mondja, az így átvett képességekből kimaradhatnak a nagy modellbe épített korlátozások, és azokat katonai, megfigyelési vagy támadó kibereszközökhöz is felhasználhatják. Ez a cég biztonságpolitikai érve, amely szorosan összekapcsolódik az amerikai chipexport-korlátozásokkal.
A Washington Post cikke azért érdekes, mert megmutatja, hogy a Claude-ban talált ország- és fiókazonosító jelzések nem egy elszigetelt furcsaságként kerültek elő. Az Anthropic szemszögéből ezek a tömeges modellkivonás felismerését segítik. A másik oldalon viszont épp ezek a rejtettnek ható ellenőrzések váltottak ki bizalmatlanságot Kínában. A modellháború közben egyre kevésbé csak benchmarkokról szól.
