Sam Altman, az OpenAI vezérigazgatója a Cheeky Pint műsorban azt mondta: globális elosztás szempontjából „valójában elég rossz”, hogy a világ szűkös DRAM-készlete mindenkinek a saját gépében ül, és ott az idő öt százalékában használják. Szerinte a felhőben lehet elérni a maximális kihasználtságot, ha ezzel a hiánnyal akarunk kezdeni valamit – és hozzátette, hogy sokan pont az ellenkezőjét gondolják. A mondat jókor jött: a RAM ára hónapok óta emelkedik, és most már a nyomtatott áramköri lapokból is hiány van. Mi áll a háttérben?

Mi az a DRAM, és miért ugyanabból a kalapból húzunk?

A DRAM a számítógépek munkamemóriája: ide kerül minden, amivel a processzor vagy a videókártya éppen dolgozik. Ugyanazokból a szilíciumszeletekből (waferekből) készül a PC-be tett DDR5, a laptopok és telefonok LPDDR memóriája, a videókártyák GDDR-je és az AI-gyorsítók mellé szerelt HBM is. A piacot néhány gyártó uralja – a Samsung, az SK hynix és a Micron –, így ha az egyik termékre ugrik a kereslet, a többiből kevesebb jut.

A HBM (High Bandwidth Memory) egymásra rétegzett DRAM-lapkákból álló, nagyon gyors memória, amelyet közvetlenül az AI-chip mellé építenek. A Micron korábbi közlése szerint egy bitnyi HBM nagyjából háromszor annyi waferkapacitást köt le, mint ugyanennyi DDR5. Egyszerű hasonlattal: ha egy pékség legnagyobb vevője olyan tortát rendel, amihez háromszor annyi tészta kell, a kenyérből estére elfogy a készlet – a kenyér pedig most a te asztali géped RAM-ja.

Mekkora szelet jut az AI-nak?

Az AI-adatközpontok jól fizetnek, ezért a gyártók rájuk állítják át a gyártósorokat. A Shacknews egy tavaly decemberi, nem megerősített jelentésre hivatkozik, amely szerint az OpenAI a világ DRAM-termelésének mintegy 40 százalékát, havi nagyjából 900 ezer wafert kötött le. Ezt a számot senki nem igazolta hivatalosan, ezért óvatosan kell kezelni, de az irány egyértelmű: a memória egyre nagyobb része nem a felhasználókhoz, hanem a szerverekbe kerül. Erről szólt korábbi cikkünk is, amely szerint a RAM-válság akár 2028-ig kitarthat.

Már a nyomtatott áramkör is fogy

A Nikkei Asia jelentése szerint, amelyet a TweakTown foglalt össze, a PC-gyártók nehezen jutnak nyomtatott áramköri laphoz (NyÁK), egyes rendelések teljesítése 30 hónapig tart, és az egyik beszállító szerint egy ma leadott rendelés csak 2028 végén érkezne meg. Az AI-szerverekhez sok rétegű, speciális anyagú lapok kellenek, a gyártósorok ezért ezekre állnak át. Egy tajvani PC-gyártó szerint a lapok alapanyagául szolgáló rézfóliás laminátum ára július óta legalább tizenkétszeresére nőtt, egy nagy laminátum-beszállító rendelésállománya pedig 2030-ig tele van. Ez egyetlen gyártó állítása, nem iparági átlag, és a laminátum csak egy része a kész alaplap költségének, vagyis nem jelent tizenkétszeres alaplapárat.

Igaza van Altmannak?

A kihasználtsági érvben van igazság: egy szerver memóriáját sok felhasználó osztja meg, míg egy otthoni gép RAM-ja az idő nagy részében tényleg üresjáratban van. Csakhogy a RAM-ot nem lehet egyszerűen „kiszervezni”. A processzor nanoszekundumok alatt éri el a saját memóriáját, egy hálózati kérés viszont ezredmásodpercekig tart, ami ennél nagyságrendekkel több – egy játék vagy egy videóvágó program ezért a helyi RAM-ból dolgozik. Azt is érdemes látni, hogy Altman érintett fél: az OpenAI a memóriapiac egyik legnagyobb vevője, és az ő üzleti modellje a felhőre épül.

Mit jelent ez a te gépednek?

Rövid távon azt, hogy a memória és a memóriát használó alkatrészek drágák maradnak. A Nanya például négyszeresére emeli a beruházásait, de az új gyárkapacitás évekbe telik, a videókártyák memóriája körül pedig már novemberre is újabb áremelés pletykája kering. A drága memória a teljes PC-piacot is lassítja: a korábbi előrejelzések 14 százalékos visszaesést vártak.

És te mit gondolsz: pazarlás a 32 vagy 64 GB RAM egy otthoni gépben, vagy Altman csak a saját malmára hajtja a vizet?