A földi tisztaterek mesterséges fenntartása helyett a világűr természetes vákuumában gyártana fejlett félvezető-alapanyagokat a Besxar nevű technológiai startup. A TechCrunch beszámolója szerint az egykori OpenAI-kutató, Ashley Pilipiszyn által alapított vállalat megállapodást kötött a SpaceX-szel, melynek értelmében a Falcon 9 hordozórakéták visszatérő első fokozatain tesztelik az orbitális chipgyártás kulcselemeit.
Kozmikus vákuum a méregdrága tisztaterek helyett
A modern mikroelektronikai üzemek megépítésének egyik legnagyobb költségtételét a túlnyomásos, szigorúan szabályozott tisztaterek kialakítása jelenti. A nanométeres csíkszélességű litográfiai eljárások során a levegőben szálló mikroszkopikus porszemcsék vagy kémiai szennyeződések azonnali selejtet okoznak a szilíciumostyákon. Pilipiszyn érvelése szerint ahelyett, hogy a Földön dollármilliárdokból küzdenének a fizika törvényei ellen, célszerűbb az űrbe vinni az eljárást, ahol a részecskementes vákuum és a mikrogravitáció természetes adottság.
A technológia igazolására a startup közel 14 millió dolláros tőkét vont be, amelyből 9 millió dollárt a Dauntless Ventures és az Overture VC által vezetett magvető (seed) finanszírozási kör biztosított. A kereskedelmi gyártás célpontját az AI-adatközpontokban, az autonóm robotikában és az elektromos járművekben kulcsfontosságú teljesítmény-félvezetők (power semiconductors) prémium szilícium- és összetett félvezető-ostyái jelentik.
Tizenkét tesztrepülés a Falcon 9 gyorsítófokozatain
A mikrogravitációs gyártással kísérletező korábbi kezdeményezésekkel ellentétben a Besxar nem a Nemzetközi Űrállomás kapacitásaira vagy dedikált műholdas kapszulákra támaszkodik, amelyek visszahozatala rendkívül körülményes. A cég közvetlenül a Falcon 9 első fokozatú gyorsítórakétáira (booster) szereli fel mini-gyártómoduljait, az úgynevezett „fabship” konténereket. A fokozatok tavaly 163 alkalommal tértek vissza épségben a Földre, idén pedig már a századik landoláson is túl vannak, így folyamatos visszatérési logisztikát kínálnak.
Az első két kísérleti egység 2026 júliusában, egy Starlink küldetés részeként jutott fel az űrbe. A repülés célja a konténerek szerkezeti integritásának, a mechanikai rezgéscsillapításnak, valamint az ostyák kozmikus vákuumnak való kitételének igazolása volt. Az egyik kapszula adatgyűjtő rendszerének technikai hibája ellenére a visszahozott anyagminták laboratóriumi vizsgálata megerősítette: a szilíciumostyák lényegesen kevesebb részecskeszennyeződést tartalmaztak, mint a legszigorúbb földi tisztatérben tárolt kontrollpéldányok.
A következő lépések és a Starship-távlatok
A tizenkét küldetésből álló tesztsorozat során a Besxar fokozatosan bővíti a fabship funkcióit: a következő etapban az ostyák szabályozott hevítését próbálják ki az űrben, majd megkezdődik az egy-, illetve többrétegű epitaxiális anyagleválasztás tesztelése. A vállalat hosszú távú célja a Starship nehézrakéta rakterében elhelyezett, teljesen automatizált moduláris gyárak üzemeltetése, amelyek egyszerre több ezer ostya feldolgozására és visszahozatalára lesznek alkalmasak.
A koncepció gazdasági életképessége ugyanakkor közvetlenül a szállítási költségek alakulásától függ. Bár a világűr tiszta közege jelentős minőségi előnyt biztosít a kristályszerkezet növesztésében, a méretgazdaságossági áttörés eléréséhez a SpaceX Starship vagy a rivális nehézrakéták megbízható és olcsó rutinjárataira van szükség.
