A Shacknews Jason Schreier friss beszámolójára hivatkozva arról ír, hogy a Double Fine, a Ninja Theory és a Compulsion Games állítólag olyan úton próbálhat továbbmenni, amelyben függetlenednének az Xbox alól, vagy legalábbis valamilyen leválási megoldást tárgyalnának ki. A lényeg: ez egyelőre pletyka és iparági értesülés, nem hivatalos Microsoft-bejelentés.
Nem arról van szó, hogy holnap bezárnak
A történet azért érzékeny, mert a Microsoft az elmúlt években nem finomkodott, ha átszervezésről vagy stúdióbezárásról volt szó. Emiatt minden ilyen hír rögtön úgy csapódik le, mintha már kész lenne a döntés. Most viszont óvatosabban kell olvasni: a beszámolók szerint tárgyalásokról, lehetőségekről és kockázatról van szó, nem lezárt folyamatról.
Schreier megfogalmazása alapján a helyzet még mozgásban van. A stúdiók egy része vagy mindegyike állítólag megpróbálhat leválni, ha ez lenne az út a túléléshez, de az sem biztos, hogy mindenki ugyanarra a megoldásra jut. Az Xbox oldaláról hivatalos, részletes megerősítés nincs, így ezt nem lehet kész tényként kezelni.
Miért pont ez a három stúdió érdekes?
A Double Fine, a Ninja Theory és a Compulsion Games nem egyformák, de van bennük közös pont: mindhárom erősen karakteres, szerzőibb hangú stúdió, nem tipikus tartalomgyár. A Double Fine a Psychonauts miatt kultikus név, a Ninja Theory a Hellblade-del épített külön identitást, a Compulsion pedig a South of Midnighttal mutatta meg, hogy tud sajátos, vizuálisan és hangulatban is felismerhető játékot készíteni.
Ez azért fontos, mert az ilyen csapatok nehezebben illeszthetők egy tisztán darabszámra, Game Pass-töltésre vagy nagy franchise-okra optimalizált portfólióba. Nem azért, mert ne lennének értékesek, hanem mert a sikerük nem mindig azonnal mérhető ugyanazzal a táblázattal, mint egy Call of Duty, Forza vagy Minecraft esetében.
Ninja Theory: különösen furcsa lenne most elengedni
A Ninja Theory helyzete különösen érdekes, mert nemrég még arról volt szó, hogy a következő Senua-játék nagyobb, hosszabb és játékosabb lesz, mint a korábbi Hellblade-címek. Ez nem úgy hangzik, mint egy stúdió, amely körül nincs jövőkép. Persze a kettő nem zárja ki egymást: egy projekt készülhet, miközben a háttérben üzleti tárgyalások zajlanak.
Ha a Ninja Theory valóban függetlenedési irányba mozdulna, az kifejezetten érdekes fordulat lenne. A stúdió eredetileg is független csapatként építette fel magát, a Microsoft-felvásárlás pedig pont azt ígérte, hogy nagyobb biztonságot ad az ilyen kockázatosabb, művészibb játékokhoz. Ha most mégis a leválás lenne a túlélőút, az sokat mondana az Xbox belső prioritásairól.
A Compulsion és a Double Fine sem egyszerű Excel-sor
A Compulsion Games a South of Midnight után jó helyzetből is kerülhetne nehéz tárgyalási pozícióba. A játék díjakat és figyelmet kapott, de az ilyen címeknél a siker nem mindig egyenlő azzal, amit egy nagy platformtulajdonos rövid távon látni akar. Egy karakteres, közepes méretű kalandjáték lehet kulturálisan fontos, miközben üzletileg nem úgy viselkedik, mint egy örökösen monetizálható szolgáltatás.
A Double Fine még érzékenyebb ügy. Tim Schafer stúdiója pont az a fajta csapat, amelynek létezése azt üzeni, hogy az Xbox nem csak gigaköltségvetésű franchise-okban gondolkodik. Ha egy ilyen névnek is külső, függetlenebb útban kell gondolkodnia, az rossz optikát adna a Microsoft stúdióstratégiájának, még akkor is, ha üzletileg lenne rá magyarázat.
Az Xbox egyre inkább portfóliót rendez, nem családot épít
A Microsoft játékos üzletága az Activision Blizzard felvásárlása óta más léptékben működik. A régi „Xbox Game Studios család” hangulat helyett egyre inkább óriási tartalomportfólió látszik, amelyben minden csapatnak bizonyítania kell, hogy pontosan hova illeszkedik. Ez nem feltétlenül gonosz stratégia, de más világ, mint amit sok rajongó elképzelt, amikor évekkel ezelőtt a Microsoft elkezdte felvásárolni a kreatívabb stúdiókat.
A mostani pletyka ezért nem csak három stúdióról szól. Arról is, hogy az Xbox mit kezd azokkal a fejlesztőkkel, amelyek nem biztos, hogy éves blockbusterrel vagy folyamatos szolgáltatással tudnak jelentkezni, viszont adnak valamit, amit nehéz megvenni: saját hangot.
Ha igaz, a függetlenedés még lehet a jobbik forgatókönyv
Elsőre furcsán hangzik, de ha a választás tényleg a bezárás és a leválás között lenne, akkor a függetlenedés akár mentőöv is lehet. Egy kisebb, önállóbb stúdió kevesebb biztonságot kap, viszont nagyobb eséllyel dönthet a saját tempójáról, projektjeiről és partnereiről. Persze ez csak akkor működik, ha marad IP-hozzáférés, finanszírozás, kiadói kapcsolat, vagy legalább elég idő új lábra állni.
Most tehát nem érdemes temetni sem a Double Fine-t, sem a Ninja Theoryt, sem a Compulsiont. De az már önmagában beszédes, hogy ilyen pletyka egyáltalán hiteles iparági körökben felmerül. Az Xboxnál láthatóan nem az a kérdés, hogy vannak-e jó stúdiók. Hanem az, hogy a Microsoft jelenlegi játékos üzleti modelljében mennyi hely marad azoknak, amelyek nem illeszkednek könnyen a legnagyobb franchise-ok logikájába.
