A Suno néhány mondatból egész dalokat rak össze, Münchenben azonban hat ismert szám is elég volt ahhoz, hogy komoly jogi akadályba ütközzön. A július 31-én ismertetett döntés szerint a müncheni tartományi bíróság a német jogkezelő, a GEMA javára ítélt az amerikai AI-zenegenerátorral szemben.
Ez fontos ítélet, de nem a történet vége. Elsőfokú német döntésről van szó, a Suno vitatja a bíróság álláspontját és mérlegeli a fellebbezést. Abból sem következik automatikusan, hogy mostantól minden AI-modell minden országban ugyanilyen jogi elbírálás alá esik.
Nem egy hasonló hangulatú refrénről szólt a per
A bíróság tárgyalás előtti összefoglalója alapján hat zenemű állt az ügy középpontjában. A listán többek között a Daddy Cool, a Rasputin, a Forever Young, a Mambo No. 5, az Atemlos és a Big in Japan szerepelt. A dalszövegek nem képezték a per részét: a vita a zenei művekről, illetve azok felhasználásáról szólt.
Az eljárásban az sem volt vitatott, hogy a Suno modelljének tanításához felhasználták a hat művet. A kérdés inkább az volt, hogy ehhez, illetve a dalokra feltűnően emlékeztető kimenetek létrehozásához szükség volt-e a jogosultak engedélyére. A bíróság a most ismertetett eredmény szerint úgy látta, hogy igen.
A GEMA nem általános hasonlóságra építette az ügyet
A GEMA keresete konkrét példákat vitt a bíróság elé. A jogkezelő olyan Suno-kimeneteket készíttetett, amelyeknél szerinte felismerhetően visszatértek a védett dallamok, harmóniák és jellegzetes zenei fordulatok. Ez jóval szűkebb és kézzelfoghatóbb állítás annál, hogy egy generált szám pusztán „olyan, mintha” egy ismert előadó készítette volna.
A Suno védekezésének lényege ezzel szemben az, hogy a modell nem dalokat tárol és másol vissza, hanem a tanult összefüggésekből új zenét állít elő. Ez az érv sok AI-s jogvitában előkerül: a fejlesztők a tanítást emberi tanuláshoz hasonlítják, a jogosultak viszont azt mondják, hogy az ipari léptékű adatfeldolgozás és az abból készült kereskedelmi szolgáltatás nem kezelhető ugyanúgy.
A müncheni döntés azért lehet kellemetlen a Sunónak, mert nemcsak a generált kimenetet nézi, hanem a tanítás jogszerűségét is. Ha ez az értelmezés felsőbb bíróságon is megáll, a zenegenerátorok számára Németországban nehezebb lesz arra építeni, hogy a tréninghez nem kell külön licenc.
A jogkezelő szerepe azért lényeges, mert a GEMA nem egyetlen előadó magánpanaszát képviseli. A szerzők és kiadók nevében engedélyez felhasználásokat, majd beszedi és szétosztja a jogdíjakat. Ha a zenegenerátorokkal is kialakul egy licencelési rendszer, annak nemcsak az lesz a kérdése, fizet-e a szolgáltató, hanem az is, hogyan mérhető, mely művek járultak hozzá egy modell képességeihez.
A per két külön pillanatot is összekapcsol. Az első a bemenet: milyen zenéket kapott meg a modell a tanítás során. A második a kimenet: mit állít elő, amikor a felhasználó egy bizonyos dalt vagy stílust próbál megközelíteni. A szolgáltatóknak mindkettőre választ kell adniuk, mert egy jogtisztán összeállított adatbázis sem sokat ér, ha a rendszer később túl közeli másolatokat enged létrehozni.
Hat dalból még nem lett egész Európára szóló szabály
A címek mögött most könnyű lenne korszakos, mindent eldöntő AI-ítéletet látni. A valóság óvatosabb. Egy adott bíróság egy konkrét keresetről és hat konkrét műről döntött. A teljes indokolás, az esetleges fellebbezés és egy későbbi jogerős határozat még sokat változtathat azon, hogyan használható majd precedensként az ügy.
Az viszont már most látszik, hogy a „fekete doboz” magyarázat egyre kevésbé elég. A zenészek és a jogkezelők nemcsak azt kérdezik, honnan jöttek a tréningadatok, hanem célzott próbákkal azt is megmutatják, mit képes visszaadni a rendszer. Ha egy szolgáltatás néhány utasításból túlságosan közel jut egy védett dalhoz, azt a bíróságok könnyebben tudják összevetni az eredetivel, mint egy több milliárd fájlos tanítóhalmazt.
A Suno felhasználóinak ettől nem áll le egyik napról a másikra a szolgáltatás. A döntés közvetlen következményeit az írásba foglalt ítélet, a jogorvoslat és az esetleges további eljárások határozzák meg. A zenekészítők számára most inkább az a tanulság, hogy egy generált szám kereskedelmi felhasználásánál nem elég arra hagyatkozni: a szoftver engedte elkészíteni.
A Suno számára ezért a valódi tét nem az, hogy le kell-e venni hat kísérleti dalt. Az üzleti modell kerül nyomás alá: milyen zenéből tanulhat a rendszer, mennyibe kerül a licenc, és hogyan akadályozható meg, hogy a felhasználó egy ismert mű túl közeli változatát kérje. Münchenben erre most a jogosultak kapták a kedvezőbb választ, de a következő menet valószínűleg már a fellebbezési fórumon jön.
