A Total War sorozat különleges frakciói között ott vannak a tomboló gallok és a titokzatos, alattomos Wood Elves is, mégis az egész harcrendszer kicsit olyan, mint egy óriási kő-papír-olló játék. A lándzsák legyőzik a lovasságot, a lovasság az kardosokat, a kardosok pedig vissza a lándzsákat.
Viszont a Creative Assembly ügyesen tud oldani ezen az egyszerű háromszög-győz vagy veszít logikán. Mindig beleszőnek a csatába terepadottságokat, oldalsó rohamokat, morált és más finom részleteket.
A lovasság például nem mindig veri a kardosokat, ha fáradtak vagy megijednek az ellenségtől. Emellett ott vannak a vadkártyák, mint a hősök vagy a hadigépek, akik könnyen felboríthatják ezt az egyszerű rendet. Egy Mortis Engine például simán felülírhatja a „kő-papír-olló” szabályait. Ennek ellenére, amikor új DLC-vel indulok neki egy csatának, gyakran érzem úgy, hogy még mindig ugyanazt a régi mintát követem.
Mi a baj a kő-papír-ollóval a valódi csatákban?
A Total War: Medieval 3 kreatív igazgatója, Leif Walter nemrég kommentelt egy fórumon arról, hogy a kő-papír-olló logika túl merev, és mennyire hiányzik belőle az a realizmus, amit egy középkori harctéren elvárnánk. Szerinte ha túl szigorúan ragaszkodnak ehhez a mechanikához, a csaták elveszítik az autentikus hangulatot, és csak egy egyszerű színegyeztetéssé válnak: zöld megy a piros ellen, és kész.
Ugyanakkor hozzátette, hogy kell valamilyen ellensúlyozás, különben nincs taktika vagy stratégia a játékban. Walter a Starcraft 1-et hozta fel mint példát: ott is voltak erős ellenfelek, mint a Reavers a Zerglingek ellen, de mindig sok múlott a helyzettől, körülményektől.
Új megközelítés: kontextus és helyzetek számítanak
A Medieval 3 esetében a fejlesztők inkább a csata körülményeit akarják hangsúlyozni, nem azt, hogy melyik egység mivel van felszerelve papíron. Walter példaként a lovagokat említette: szerinte nem lenne értelme, ha lenne egy kemény ellenfelük, ami automatikusan legyőzi őket.
Ők a legjobban felszerelt és kiképzett harcosok közé tartoznak a csatamezőn. Viszont ha a terepet használod ellenük, vagy elfáradnak, összezavarodnak, esetleg rossz pozícióba kerülnek, már könnyen kiszolgáltatottá válhatnak.
Szóval a hangsúly a helyzettől függő, rugalmas ellenlépéseken lesz, nem a klasszikus, fekete-fehér kő-papír-olló szabályokon.
Hogyan változhat a csata később?
Walter egy hozzászólást is méltatott, ami azt feszegette, hogy a lovagok lehetnek az erőd gerince az elején, de ahogy haladunk előre az időben, más módszerek és technológiák megjelenésével veszítik majd jelentőségüket.
Ez passzol ahhoz, amit korábban mondott a régiókhoz kötött katonai egységek folyamatos változásáról, amik akár évtizedenként is átalakulhatnak.
Forrás: rockpapershotgun.com
