A The Blood of Dawnwalker fejlesztőivel készült friss interjú egyik legjobb mondata nem egy új képességről vagy látványos bossról szól: a készítők szerint el kell fogadni, hogy egy játékos nem fog mindent látni egyetlen végigjátszásban. Ez nem feltétlenül a tartalom elrejtése kedvéért van. A Rebel Wolves első RPG-je eleve úgy épül, hogy a történet útvonalai egymást zárják ki, és a döntésnek valódi ára legyen.
Nem mindent kipipálni kell
Sok nagy RPG megígéri, hogy a döntéseink számítanak, majd a végeredmény annyi, hogy a küldetés végén másik két mondat hangzik el, vagy egy ismerős mellékszereplő megsértődik. A Dawnwalker ennél keményebb szerkezetet céloz. A Rebel Wolves saját megfogalmazása szerint a játék narratív sandbox lesz: a történetet a játékos a saját feltételei szerint élheti át, és minden választás külön elbeszélési útvonalat rajzol ki.
A friss interjúban ezért nem ígérnek olyan végigjátszást, amelyben a játékos mindent gondosan learat. Egy döntés bezárhat egy másik lehetőséget, egy szereplővel kialakított viszony eltolhat egy küldetésszálat, az idő pedig nem biztos, hogy megáll, amíg minden térképpontot megvizsgálunk. Ez elsőre bosszantónak tűnhet annak, aki szeret teljes mentést készíteni minden válasz előtt, de pont ettől lehetnek súlyaik a pillanatoknak.
A vámpírrá válás itt nem puszta képességfa
Coen nappal ember, éjjel pedig egyre közelebb kerül a vámpírléthez. A játék korábbi bemutatói alapján ez nem csak látványos átváltozás és pár új támadás: a napszakok, a társadalmi helyzetek és a megközelítés módja is változik vele. Nappal más helyekre lehet bemenni és más emberekkel lehet tárgyalni, éjjel viszont olyan utak nyílhatnak meg, amelyekhez emberként nincs hozzáférés.
Itt kapcsolódik össze a vámpírtéma a narratív sandboxszal. Nem arról van szó, hogy a játékos kiválasztja a jó vagy rossz párbeszédválaszt, hanem hogy a saját állapota és ideje is átírja, mit tart egyáltalán jó megoldásnak. Ha kevés az idő és egy ügyet nappal nem lehet elintézni, egy éjszakai, erőszakosabb kerülőút sokkal csábítóbb lehet. Onnantól már nem csak történeti következményről beszélünk, hanem arról, milyen Coent formálunk.
A Witcher-örökség itt inkább elvárás, mint recept
A Rebel Wolves neve mellett nehéz nem felidézni a The Witcher 3-at, hiszen a csapatban több korábbi CD Projekt Red-fejlesztő is dolgozik. A hasonlóság egyébként nem csak a sötét fantasy hangulatában van: a Dawnwalker is azt akarja elérni, hogy egy helyzetnek ne legyen kényelmesen tiszta megoldása. A különbség az, hogy Geralt kalandjaiban a legtöbb küldetést végül be lehetett fejezni. Coen történetében a kimaradó részek eleve a terv részei.
Ez veszélyes vállalás. Ha a lemaradás véletlennek, rossz tájékoztatásnak vagy büntetésnek érződik, a játékos nem a saját történetét fogja látni benne, csak azt, hogy elszalasztott valamit. Ha viszont a döntések következményei érthetők, és a játék mindig ad egy másik, érdekes irányt, akkor a második végigjátszásnak tényleg lehet oka. Nem ugyanazt a listát kell újra kipipálni, hanem egy másik emberré vagy másik szörnyeteggé válni.
Szeptemberben derül ki, mennyi szabadság fér bele a történetbe
A The Blood of Dawnwalker szeptember 3-án jelenik meg PC-re, PlayStation 5-re és Xbox Series X|S-re. A Rebel Wolves már jó ideje a szabadságot és a következményeket hangsúlyozza, ezért a megjelenésnél nem az lesz az egyetlen kérdés, hogy jó-e a harc vagy elég erős-e a vámpíros hangulat. Sokkal inkább az, hogy a játék mer-e valóban elengedni olyan történeteket, amelyeket a játékos másképp láthatna.
Ez az a fajta RPG, amelynél egy jó beszélgetés arról szólhat, ki mit nem talált meg, és miért. Ha ezt sikerül természetesen megoldaniuk, akkor a Dawnwalker nem csak vámpíros Witcher-hasonlat marad, hanem saját módon játszik rá arra, amit a műfaj régóta ígér: hogy a történet nem mindenkinél ugyanaz.
