Egy új mesterséges intelligencia eszköz jelent meg a weben, amely alaposan felrázhatja az online magánszféráról alkotott képünket. A GeoAxis nevű rendszer képes arra, hogy csupán egy feltöltött fotó vizuális tartalma alapján – GPS-adatok, metaadatok vagy egyéb segítség nélkül – meghatározza, hogy a kép nagyjából hol készülhetett a Földön.
Hogyan működik a GeoAxis?
A GeoAxis egy mélytanuláson alapuló képfeldolgozó modell, amely a fotók vizuális jellemzőiből – az építészeti stílusból, a növényzet típusából, az utcai táblák betűtípusából, az égbolt tónusából, az útburkolat mintázatából, sőt a járókelők öltözékéből – következtet a helyre. A modell valószínűleg hatalmas, földrajzilag annotált képadatbázisokon (mint a Google Street View vagy a geoguessr-szerű adathalmazok) tanult, és ezek alapján állít fel valószínűségi becslést az egyes helyszínekre.
A rendszer teljesítménye az eddigi hasonló eszközöket láthatóan meghaladja. Míg a korábbi megoldások sokszor csak kontinens- vagy ország-szintű találatot adtak, a GeoAxis esetenként megdöbbentő pontossággal képes szűkíteni a kör körzetszintre, sőt jellegzetes helyeken konkrét utcaszakaszokra.
Az adatvédelmi időzített bomba
Az eszköz megjelenése komoly etikai és adatvédelmi kérdéseket vet fel. Sokan tesznek közzé fotókat az interneten, amelyeken nem tüntetik fel a helyszínt – és joggal feltételezik, hogy ezekből senki nem tudja megmondani, hol jártak. A GeoAxis-hoz hasonló eszközök azonban alaposan felülírják ezt az elképzelést.
Gondoljunk bele: egy influencer által közzétett „titokzatos helyszínen” készült fotó, egy tüntető arctalan képe, vagy akár egy otthon belső terét mutató fénykép is szivárogtathat olyan térbeli információt, amelyet a tulajdonos nem szándékozott megosztani. Az AI-szabályozás körüli viták közepette az ilyen céleszközök elterjedése újabb érvet adhat a szigorúbb digitális magánszféra-védelmi jogszabályok híveinek.
Kettős él: hasznos és veszélyes egyszerre
A GeoAxis természetesen nem csak rossz célra használható. Oknyomozó újságírók, humanitárius szervezetek és hírszolgálatok régóta használnak hasonló – bár kevésbé automatizált – képelemzési technikákat helyszínek azonosítására háborús vagy katasztrófa-övezetekben. A technológia tehát önmagában semleges; a kérdés mindig az alkalmazás és a hozzáférhetőség körül merül fel. Egy ilyen eszköz nyilvánosságra kerülése mindenesetre arra figyelmeztet: amit az internetre feltöltünk, az sosem teljesen névtelen.
