Kapcsolódó hír:
A PlayStation Blog hivatalos összefoglalója alapján a Marvel’s Wolverine nem egy Spider-Man mellékszálnak tűnik karmokkal, hanem egy jóval durvább, személyesebb és kifejezetten Loganre szabott akciójátéknak. Az Insomniac Games most végre nem csak azt mutatta meg, hogy Wolverine jól néz ki PS5-ön, hanem azt is, milyen hangon akar megszólalni: közelről, véresen, dühösen, de nem pusztán látványos kaszabolásként.
Nem Spider-Man másik ritmusban
Az Insomniac neve miatt könnyű lenne automatikusan a Spider-Man játékokhoz mérni a Wolverine-t, de ez a trailer alapján félrevezető lenne. Peter Parker és Miles Morales játékai a lendületről, a városi mozgásról és a látványos, de alapvetően elegáns szuperhős-akcióról szóltak. Logan ezzel szemben nem elegáns. Ő nem hálóval kötözi le az ellenfeleket, nem próbál minden konfliktust tisztán és viccesen megoldani, hanem belép a harc közepébe, és ott marad, amíg a másik fél már nem jelent veszélyt.
Ez a különbség fontos, mert Wolverine karakterét nagyon könnyű rosszul videojátékká alakítani. Ha túl tiszta, elveszik belőle az állatiasság. Ha csak vér és erőszak, akkor üres mészárlás lesz. A bemutató alapján az Insomniac pontosan ezt az egyensúlyt keresi: Logan brutalitása nem öncélú poén, hanem abból fakad, hogy egy üldözött, sebzett és dühös mutáns próbál túlélni egy olyan világban, ahol a hozzá hasonlókat vadásszák.
A Reavers és Trask jó alapot adnak a történetnek
A trailer történeti kerete szerint Logan olyan mutánsok nyomában jár, akiket a Reavers nevű, kibertechnológiával felszerelt zsoldoscsapat fogott el. A foglyokat Bolivar Traskhoz akarják eljuttatni, aki az X-Men világában nem véletlenül hangzik rossz hírnek: az emberi felsőbbrendűség megszállott iparmágnásaként pont azt a fajta fenyegetést képviseli, amely Wolverine történeteiben mindig személyesebb a sima gonosztevőnél.
Jean Grey feltűnése különösen érdekes, mert vele a Wolverine nem csak egy magányos bosszútörténetnek tűnik. Jean a foglyul ejtett mutánsok egyik vezetőjeként jelenik meg, vagyis a játék már most nagyobb világot sejtet Logan körül. Ez azért jó döntés, mert Wolverine akkor működik igazán, ha magányos alaknak látjuk, de közben érezzük, hogy nem egyedül ő sérült ebben a rendszerben. Az ő dühének van oka, és a Reavers/Trask-vonal ezt a dühöt társadalmi és mutánspolitikai szintre is ki tudja nyitni.
A brutalitásnak játékmechanikai szerepe is lehet
A gameplay leglátványosabb része nyilván a harc. Logan karmokkal dolgozik, közel megy, testből támad, és az ellenfelek sem egyszerű célpontoknak tűnnek. A Reavers fejlett fegyverekkel, páncéllal és kibernetikus implantátumokkal érkeznek, vagyis a harc nem csak arról szólhat, hogy a játékos gyorsan aprítja a tömeget. Ha az Insomniac jól építi fel a rendszert, akkor Wolverine sebzése, regenerációja és agresszív tempója önálló harci logikát adhat, amely más, mint a stúdió korábbi szuperhősjátékainál.
Itt jön be a nagy kérdés: mennyire engedi majd a játék, hogy Logan tényleg veszélyes legyen? Egy Wolverine-játékban furcsa lenne, ha a karakter minden második pillanatban visszafogná magát. Ugyanakkor a jó akciójáték nem attól lesz erős, hogy minél több vért mutat, hanem attól, hogy a játékos érzi a mozdulatok súlyát. Ha a sebzés, a pozicionálás és a gyors döntések számítanak, akkor a brutalitás nem látványfilter lesz, hanem a karakterből következő mechanika.
Logan akkor lesz érdekes, ha nem csak dühös
A trailer alapján a Marvel’s Wolverine egyik legjobb esélye éppen az, hogy nem akarja Logant leegyszerűsíteni. A karmok és a harc eladják az első benyomást, de egy teljes játékot nem lehet csak ordítással és kaszabolással végigvinni. Logan akkor erős karakter, amikor a düh mögött ott van a bűntudat, a védelem ösztöne, a régi sebek és az a nehéz kérdés, hogy lehet-e valaki hős úgy, hogy közben nagyon sokszor szörnyetegként kellett túlélnie.
Éppen ezért a Wolverine most nem csak azért tűnik fontos PlayStation-címnek, mert nagy Marvel-név van rajta. Azért érdekes, mert az Insomniac olyan karakterhez nyúl, akivel sokkal keményebb tónust engedhet meg magának, mint a Spider-Man esetében. Ha a stúdió a látványos akció mellé tényleg felépít egy érzelmileg terhelt, mutánsüldözésre és Logan saját múltjára épülő történetet, akkor ez lehet az a játék, amely végre nem csak használja Wolverine népszerűségét, hanem érti is, miért működik a karakter.
