A Keybytes olyan moduláris billentyűzet, amelyben minden gomb külön áramköri lap, és mágnesek tartják össze őket, így az elrendezést bármikor át lehet rakni. A GitHubon nyílt forráskóddal (MIT licenc) közzétett projektet NotARoomba fejleszti, a fejlesztési naplója szerint október 24-én állt össze először működő formában. Termékről egyelőre nincs szó: ez egy házilag épített prototípus, amelyhez a terveket és a firmware-t is letölthetjük.
A fejlesztő saját becslése szerint egy teljes méretű, kb. 110 gombból és két főpanelből álló változat összeszerelve nagyjából 900 dollárba kerülne. Nem ez lesz a következő gamer-billentyűzet, de a megoldás ötletes: a hot-swap kapcsolókon túl magát a kiosztást is cserélhetővé teszi.
Hogyan épül fel a Keybytes?
A rendszer két építőelemből áll, mindkettő 1u méretű, vagyis 19,05 × 19,05 milliméteres, ahogy egy szokásos billentyű.
- Keybit: egyetlen gomb. Egy Cherry MX kapcsoló és egy CH32V003 mikrovezérlő van rajta, amely RISC-V architektúrájú chip. Mind a négy oldalán rugós érintkezők (pogo pin) vannak, ezeken keresztül kap áramot (3,3 V és föld), és ezeken megy az I2C-adatkapcsolat is. Az I2C egy kétvezetékes soros busz, amelyen az áramkörök egymással beszélgetnek.
- Keyword: a központi vezérlő, amelyhez a keybitek csatlakoznak. Két egymásra rakott lapból áll. A felsőn az STM32WB55RGV6 mikrovezérlő (Bluetooth és USB), a kerámia Bluetooth-antenna és a 2 MB-os QSPI flash (W25Q16JV) van. Az alsón az USB-C csatlakozó, a BQ25895 töltőáramkör és a TPS631000 feszültségátalakító kapott helyet. Akkumulátort is lehet rá kötni: egycellás LiPo-hoz van forrasztási felület.
A keybiteket a főpanel programozza: a keyword felső oldalán három pogo pin van erre a célra, a gombok firmware-je pedig a flash-ben tárolódik. Egy RGB állapotjelző LED is van rajta.
Mágnesek és pogo pinek: ez volt a nehéz rész
A tokokat Onshape-ben tervezte, majd gyantanyomtatóval készítette (a napló szerint egy Form 4-gyel), és mágnesekkel kapcsolja össze őket. A keybit tokjába nyolc, 4 × 3 mm-es mágnes kerül, amelyek 0,75 mm-rel kilógnak. A keyword oldalanként két, 4 × 1 mm-es mágnest kapott, gallérral rögzítve. A mágneseket szuperragasztó-géllel ragasztja be, a nyomtatott tokok ugyanis kissé nagyobbra sikerültek, és az eredetileg tervezett szorítással nem tartottak.
A fejlesztő a naplóban azt is leírja, hogy az első mágnesek nem voltak elég erősek: nem tartották össze a modulokat a pogo pinek rugóerejével szemben. Másik, gyengébb rugójú érintkezőt keresett, de az új kialakításhoz át kellett volna tervezni a paneleket, ezért inkább erősebb mágnesek mellett döntött. Ez jól mutatja, hogy a moduláris felépítés mechanikailag sokkal nehezebb feladat, mint egy hagyományos billentyűzet.
Mennyibe kerülne egy teljes méretű Keybytes?
A fejlesztő a naplóban azt írja, hogy egy teljes méretű billentyűzet (két keyword és kb. 110 keybit) összeszerelve nagyjából 900 dollár lenne, és ennek közel felét a pogo pinek adnák. Ha egyszer tényleg elkészít egyet, ezeket külön venné meg, és maga forrasztaná be őket. Ez becslés, nem ár: eladásról a repóban nincs szó.
A BOM.csv az eddigi prototípus-rendelést tartalmazza: öt keybit-panel, öt keyword-panel, két összeszerelt keyword, ezer darab mágnes és a JLCPCB szállítási díja együtt 472,77 dollár. Ennek jelentős részét, 158,17 dollárt a szállítás viszi el.
Mire jó, és mire nem?
Ez barkácsprojekt, nem kapható termék, és a README nem közöl késleltetési vagy akkumulátor-üzemidő adatot, így azt sem tudjuk, hogyan viselkedne egy százas nagyságrendű, I2C-n összekötött gombrendszer gyors játék közben. Aki a Hall-effektusos, rapid triggeres billentyűzeteknél is egyedibbre, átrendezhető kiosztásra vágyik, annak érdemes megnézni a terveket: a PCB-fájlok, a tokok STEP-fájljai és a firmware is elérhető, a licenc MIT.
Források: a Keybytes GitHub-tárhelye és a fejlesztési napló.
